Augusztus óta, amikor utoljára jelentkeztem, sok víz lefolyt a Dunán. Pedig így visszanézve még csak egy hónapja volt...
A kopasz fejrészem már pelyhesedik, sőt mondhatnám bolyhos. Tehát (ismét) nem lett igaza a doktornőmnek, igenis ki fog nőni a hajam azon a részen is, ahol két sugárciklust kaptam a koponyámra (kisagy területén).
Még nem voltak újabb képalkotó vizsgálataim (CT, MR), majd jövő hét után lesznek, de nem is szeretnék előre aggódni emiatt. Jön, ami jön.
A puffadás és hasmenés nem múlt el, csak egy kis időre.
Aztán megkaptam a kemotablettát is, mondván, próbáljuk meg újra, ami nem ment júniusban, talán majd most fog… Megy is egyébként, de ez még rátesz egy lapáttal a hasmenésre (és vannak vicces pillanatok az életemben) és a puffadásos görcsökre, amik főként hajnalban jönnek. Küzdök ellenük most már egyre több szerrel és hamarosan kipróbálok egy újat is.
Úgy tűnik az Iberogast csak ideig-óráig működik, az Espumisan mintha néha nem is hatna, a borsmenta meg nem is tudom... Most látom, hogy az előző postban azt írtam, hogy lósóskát veszek, de ez nem történt meg, elfelejtettem :) No, nem baj, ez jó emlékeztető.
Ami elég erőteljes volt az elmúlt időszakban, az a furcsa émelygés. Ennek következményeként igen kis adagokat ettem (ha ettem) és azt sem nagy szeretettel, így aztán kezdett a fogyásom látványos méreteket ölteni, ha nem tévedek, most tartok valahol 14 kg körül, bár már egy hete mértem magam és mintha megindult volna felfelé a mérleg nyelve pár grammal utoljára.
A legtöbb ruhámból kifogytam, némelyik nevetségesen néz ki rajtam. Pedig még mindig benne vagyok a BMI-ben és nem is mondanám magam túl soványnak, de nem szeretnék mégsem többet fogyni, ezért kezdem feladni szinte az összes eddigi szokásomat (cukor helyett édesítők, Szafi szénhidrátcsökkentett lisztek), ami nagyon furcsa érzés.
Eddig (már vagy 20 éve) nem fogyasztottam cukrot, most próbálok kicsit bevinni. Milyen fura: míg mások fogyókúráznak, addig én pont ellenkezőleg: próbálok magamra szedni egy kis súlyt. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy mit tesz a cukor a rákos sejtekkel, de megvallom, már nem annyira meggyőző számomra, hogy esetlegesen mi okozzuk a betegségeinket magunknak, azok után, hogy oly sok évtizedig egészségesen táplálkoztam, nem vittem be mesterséges anyagokat és sportoltam...
A Biobran-t visszavezettem a repertoárba, újra fogyasztom. Ha valaki nem tudná, ez egy japán rizskorpában fermentált shiitake gomba kivonat és klinikailag alá van támasztva, hogy hatékony a rákos kiújulás ellen.
Voltam a Rákász klub megbeszélésén, ahol az egyik legnagyobb ’idol’ adott ötleteket, hogy a Bakancslistával hogy tudunk igazán machinálni, hogy hasznunkra váljon nekünk, daganatosoknak.
Részt vettem egy sorstársam búcsúztatóján is, Márti egy igazán különleges és csodálatos személyiség volt, sokat tanulhattunk tőle.
Koncertek, partyk, nyaralás is előfordult itt-ott és zumbából sem volt hiány. Elkezdődött az iskola, mindkét lányomnak nagyobb váltás történt (a kicsinek felső tagozat, a nagynak beindult a középsuli), és bizony nem volt zökkenőmentes.
Az agyi áttétek tünetei messze elkerülnek jelenleg és ezt élvezem, amíg lehet.
Az is igaz, hogy csak úgy tudunk jól meghalni, ha úgy éltünk, ahogy akartunk, ezért igyekszem ezt tartani.
Legyetek jók, ha tudtok, járjatok szűrésekre és legyetek résen!
