Elteltek az ünnepek és már január is elmúlt.
Egy hónap és tavasz lesz (hivatalosan).
Én pedig nem tudom örüljek-e vagy sem, mert az elmúlt napok is tartogattak izgalmakat, méghozzá nem a jó értelemben vetteket.
Ha visszatekintek decemberre, talán életem legfurcsább hónapja volt.
Ahogy említettem, az agyam lépésről-lépésre regenerálódott és jöttek viss za a ’normális’ érzések, érzékelések. Csodálatos volt átélni ezt az egészet és rá is döbbentett valamire.
Valószínűleg amellett, hogy csodák történnek velem ;) , az is igaz lehet, hogy ha tudományosan közelítjük meg azt, hogy miért élek még mindig, arra juthatunk, hogy a szervezetem öngyógyító képessége rendkívül erős. És sokkal jobban tud regenerálódni bármely szervem, mint egy átlagos embernek. És ebben semmi nagyképűség nincs.
Megvizsgálva az eddigi életutamat, eddig ezeket tudom felsorolni, amikből kijöttem ...’győztesen’, hmmm, nem tudom ez-e a jó szó…:
- Olyan rövid köldökzsinórral születtem, hogy megbotránkoztattam még az orvosokat is :)
- Állandóan náthás, influenzás, vírusos, beteg voltam, folyt az orrom és köhögtem
- Nyakműtét ferdenyak miatt (az egyik fejbiccentő izom le volt tapadva, feloldották)
- Gyenge tüdővel sosem bírtam a kirándulásokat, sportot
- Állandó emésztési problémák és emiatt a kórházi tartózkodások is egyre gyakoribbá váltak
- Bélműtét bélelzáródás miatt
- Allergia konkrétan mindenre
Gyerekek, azt gondolom, hogy talán nem is a három betűs betegségem volt a legnagyobb kihívás, hanem, hogy életben maradtam a sok minden kórság mellett :DDD
Szóval aki azt mondja erős vagyok, téved, mert mindig is gyenge kis gyermek voltam, rengeteg problémás szervvel.
De! Azért ne feledjük el, hogy túl kellett mindent élni. Ez meg sikerült valahogy.
Visszatérek akkor az elmúlt napokra.
Előző héten a koponya MR (amit 3 havonta ismételnek) mutatott egy gócot, ami 3mm-ről 6mm-re növekedett. Doktornőm azonnal cselekedett és felvette a kapcsolatot egy olyan sugaras orvossal, aki dolgozott külföldön is és ismerheti a VMAT eljárást, amit kaptam. Bevallom nem mondta el miért fontos ez, csak sejtem, hogy azt akarta kideríteni, hogy mit kaphatok, ha tényleg beindult ott valami.
No, kavarogtak bennem a gondolatok, főként, mert azonnal kétféle onkoteamre is elküldte (sugár-onko és neuro-onko) és sosem válaszolt a kérdésemre, miszerint ez progresszió (rosszabbodás) -e.
Próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy ez biztosan csak még a gyógyulás része és sikerült is.
Ekkor jött valami, ami megborított: egy fejfájás. Egy ponton, bal oldalon. Egész nap tartott. No, ez nem hiányzott, mert kezdtem teljes depresszióba esni, elkeseredni és minden ehhez hasonlók.
A fejfájás egész nap tartott – nyilván utánanéztem a humánmeteorológiának is, volt is fronthatás, de valljuk be, ez nem sokat segített melankolikus állapotomon.
Ellenben másnap megérkezett az egyik onkoteam véleménye, miszerint nincs teendő :)) Nem hinném, hogy a neuro mást mondana.
Most már csak arra lennék kíváncsi, mi ez a 3mm-es növekedés. Nem tudom, lesz-e válasz valaha… És mi okozhatta a fejfájást egy ponton? Bár régebben is éreztem azon a ponton enyhe nyomást...
Már minden rendben, visszatért a pozitív gondolkodásom, fejfájás elmúlt (néha még belekoppint egyet), jól vagyok, csak a nyakam van állandóan beállva. Sokat tornáztatom, ropogtatom.
Dolgozom már 3 hete, 4 órába mentem vissza, azt hiszem jó lehetőség, hogy elfoglaljam magam. Hozzátenném, nem mintha nagyon unatkoznék, ahogy régen, most is jól elvagyok egyedül otthon.
Mindenesetre kicsit meglódultam és keresem a lehetőségeket utazásra-kirándulásra, nem azt mondom, hogy kapuzárási pánik, de valami enyhe pánik, mivel nem élünk örökké.
A 3 heti biológiai kemó (Kadcyla) mellékhatásai nem lettek rosszabbak és végre találtunk egy gyógyszert, ami hat is az émelygésre, így már jobban tudok enni. Nem azt mondom, hogy nem kell kidobálni még most is ételeket, amiket megkívánok, de aztán megenni nem bírok, de legalább nem kínoz 0-24-ben a hányinger-szerű érzés. Persze az jó, hogy nem bírok nagyobb mennyiségeket enni, de a szénhidrát meg kevés a rendszernek, ezért elég gyakran vagyok éhes, és mardossa a gyomromat ez az érzés.
A másik kellemetlen mellékhatása a (gondolom) ízületi fájdalom. Eddig nem is tudtam, hol vannak az ízületeim, de most igazán érzem őket a csuklómban, bokámban, könyökömben.
Mozgás ügyileg – orvosom ellenére – utazom már egyedül, egyre normálisabbak a mozdulataim, és ha éppen nem rémülök meg egy lépcső láttán, egész szépen tudok azon is közlekedni. Tornázom minden nap a munkahelyemmel és ez nagyon sokat segít az egyensúlyban, izom visszaépítésben.
Biztosan említettem régebben, hogy az izmaim mintha eltűntek volna (főként a lábamon, combomon), most kezdem érezni, hogy visszaépülnek.
Nos, volt egy nagyon csúnya náthám, 3-4 hétig tartott és egyre többeket hallok, akiknek ugyanezen tüneteik voltak. Állandó váladékképződés és köhögés. Természetesen azt hittem visszajött a tüdőszörnyem, de úgy tűnik nem. 3 hét után, egyik napról a másikra múlt el, de szörnyű sok szenvedéssel járt (nem alvás, bordaközi fájdalom a sok köhögéstől). De túl vagyok rajta, meg két antibiotikum kúrán is.
Legyetek jók, ha tudtok és szeressétek egymást, mert ennél fontosabb nincs.
