... a kórházba. Mert a doktornőm aggódós. Miatta a sugár 5 napjára befekszem. Nem tudom mit lehet rólam még gondolni, de hát ez van... Én meg kicsit ellenkeztem, de most már beleegyezem. Nem készülök semmire. Ha rosszul leszek, pihenek, ha nem, dolgozom onnan. Tőlem nem meglepő.
Az elmúlt két hetemre nem szívesen gondolok vissza, bár tűrtem-tűrtem, de fájt a fejem, kettőslátásom volt, hányingerem és hánytam, álmos és fáradt voltam.
Tehát megkaptam a kemótablettát (Xeloda): capecitabine, amiből elvileg 4-et kéne tolnom egy nap, de én csak egyet bírok... így is az ügyeleten kötöttünk ki pénteken (előző héten), ami nem piskóta. Tudtam, hogy ha nem megyek Kistarcsai SBO-ra, akkor sehova. Pedig a doktornő azt mondta, hogy hányásnál egyből SBO, de nem láttam értelmét. Az ügyeleten pedig kaptam egy Cerucal injekciót, amitől szépen alukáltam éjszaka. Mondjuk aznap nem sokat ettem-ittam, mert nem kívántam. Olyan megszédüléseim voltak, hogy már a fejem egy kicsi mozgatására is jött a fejbevágás és pár másodpercig a forgó szédülés egy adag émelygéssel.
Szóval mondhatjuk, hogy most már megértem ha valaki abbahagyja a kemót, mert nem bírja. Már tudom milyen az. Pedig higgyétek el, másoknak nincsenek ilyen melléhatások...
Szóval a kemót a Herceptinnel együtt kaptam, csak azt infúzióban, és otthon elkezdtem szédülni tőle, minden ott kezdődött... A Capecitabine pedig rátett egy lapáttal, mást nem tudok elképzelni. Mert mindezek előtt jól voltam. Túl jól. Hát nem egyértelmű a reláció? Ennek ellenére a doktornőm először azt gondolta, hogy az agyamtól van. No comment.
A célzott bogyót engedélyezték, ezért sugár után kezdjük... Járni nem tudok, újra beszorultam a lakásba és kerekesszékes lettem... :-/
Szóval ha jövő héten jelentkezem, jól vagyok...
