Kórház és egyebek
Ki gondolná, hogy van olyan ember, aki ha kórházba kerül, a legnagyobb baja az ágyszomszédok éjszakai horkolása. Sosem voltam jó alvó, de ha kórházba kerültem, valahogy mindig hangos szobatársaim voltak… Mint most is. Két éjszakát tudtam nagyjából pihenni.
Kezdjük talán ott, hogy meglett a kórházi tartózkodás miértje. Ha egyszerű agyi sugár lett volna, nem fektettek volna be, de az történt, hogy az Országos Onkológiai Központ első olyan betege voltam, akit egy éven belül kétszer sugaraztak az agyán, és valljuk be, így még az orvosok sem tudták mi történhet. Afféle biztonsági intézkedés célja volt, hogy ha bármi rosszullétem van, tudjanak lépni. Egy szó, ami a lényeg: radiotoxicitás, amely fennállhat, ha túl sok sugárkezelést kap az ember. Mit is jelent ez? A radiológus szerint lehet hányinger, hányás, szédülés, fáradság. Nos, ez mind előfordult ott-tartózkodásom idején. Nem szeretek hányni (ki szeret? De én különösen nem), aztán itt egy fél napos hányinger és nem evés után egy korty víz kihozta, úgyhogy nem úsztam meg a branült és az infúziót, de utána már nem fordult elő többé. Volt fáradság, igen, néha csak feküdtem, mint egy darab fa. Szédültem, az még nemigen tűnt el ezek alatt a napok alatt és ahogy a múltkor írtam, ez egy igen erős hirtelen megszédülés volt, amely akkor is egy nagyon intenzív fejbe kólintásnak bizonyult, amikor a jobb oldalon tettem le a fejem a párnára. Utána csukott szemmel vártam általában, hogy eltűnjön a forgó szédülés – elég kellemetlen, nemde? Egy ilyen egyébként az ügyeleten is rám jött, amikor megfordultam, és a falnál próbáltam összeszedni magam. Aztán a sugárkezelésnél is előfordult és ott is kapaszkodtam a falba, ahogy csak bírtam.
Az étel elvileg jó az OOI-ben, csak egy baj volt: doktornőm mindenmentest rendelt nekem. Nem is nagyon értem, hogy miért, hiszen csak gluténérzékeny vagyok. Ebben is úgy látom túlbuzgó. Ennek a hatása aztán az volt, hogy egy idő után (minden nap) zöldségleves és natúr csirkemell rizzsel kombót kaptam. A legborzasztóbb az egészben, hogy még fűszereket sem használtak és szerintem a konzerv felkockázott zöldségeket borították mindenbe…. Bláááááááá Igy nem sokat ettem, volt, hogy csak egy falatot, bizonyára fogytam is. Mostanra mindenem lötyög rajtam, mert mire hazajöttem és elkezdtem volna enni, étkezés közben megy el az étvágyam valahogy. Na, de ne szaladjunk előre. Minden nap 10 körül jöttek értem a sugárra vinni, mert ugye menni nem tudtam, csak tolókocsival tologatva közlekedtem. Kivéve az utolsó két napot, amikor már fél 8, illetve 8-kor megjelent a betegszállító. Sőt, csütörtökön együtt jött a neurológus megvizsgálni, a nővérke vért venni, illetve a betegtologató is. Mindenkinek én kellettem… Mondjuk furcsa volt, hogy miféle vért vesznek tőlem, de mint később kiderült, doktornőm szeretné tudni az emelkedett májértékek okát, ezért kért Epstein-Barr vírus, Hepatitis A,B,C fertőzés, illetve IgA, IgG vizsgálatokat is a májjal kapcsolatban. Ez nem rossz, de nem hiszem, hogy eredményes lesz… Hozzáteszem, ma is egy órán át próbált nyomozni neten, gyógyszerészeknél, kanadai adatbázisban, hogy vajon a kemó okozza a gondot, a célzott gyógyszer vagy valami más. Gyanakszik, hogy szedek valamit. Pedig nem, előző héten nem is szedtem tényleg semmit, kivéve a fehér fagyöngy injekciót, de az nem okoz ilyet… Egy hét múlva kontroll vérvétel, addig lecsökkentünk mindent (kemó, célzott). Ez kicsit aggaszt, bevallom.
Kanyarodjunk vissza oda, hogy pénteken még egy hasi ultrahangot is intézett nekem, de nem találtak persze semmit a májon… Benn szeretett volna tartani a hétvégére is, de saját felelősségre, nem maradtam, hiszen hétvégén sem orvos, sem vizsgálat, sem ő nincs ott, semmi értelme. Nem beszélve arról, hogy jobban gyógyul az ember otthon. És akkor kezdődött a kemótabletta hétfőtől, és a Tukysa (engedélyes gyógyszer). Leírom, de nem értem én sem, amit leírok: egy ideig még voltak bizonyos tüneteim, sőt, a járás sem ment, de előző péntekre ezek elmúltak (fejfájás, szédülés, gyengeség, kettőslátás) és habár kapaszkodtam vadul mindenbe, de egy idő után rájöttem, hogy nem kell… Valójában én már nem tudtam a tévét sem nézni (nem beszélve a monitorról) a kettőslátástól, ez is megszűnt. Dolgozni sem tudtam. Gyerekek, ezek nagyon nagy dolgok, gondoljatok bele! Bár, ha vesszük a Táltos mivoltomat, talán nem kellene csodálkoznom... Erről majd máskor ;)
Szép estét mindenkinek!
