Eddig nem éreztem semmi késztetést a blog folytatására, de ma már igen :)
Mára elmúlt a fáradékonyság nagy része és 10-11 órai lefekvés után reggel még az ébresztőórára sem ébredtem fel, ami nem is tudom valaha megtörtént-e velem, mert nagyon ki voltam régen éleződve a hangokra. Itt pedig éjszaka is hangoskodó két gyerek van, akiket nem sikerült még leszoktatnom róla. Bár az elmúlt hónapokban nem is volt rá lehetőségem.
Hányinger még van sajnos, arra ha nem csillapodik, újra beveszek egy hányingercsillapítót. De étvágyam továbbra is van.
2022.12.21.
Ez egy csodálatos utazás. Most jöttem rá, hogy minden nap megjavul valami, ami ... nem mondanám, hogy elromlott bennem, de más volt a betegség alatt az elmémben. Csodálatos az agy, ahogy rendbehozza magát. Emlékeztek, hogy régebben írtam, hogy mindent 100x-osan hallok, látok, érzékelek stb? Kvázi volt egy másik énem. Nos, ez a valóságban másoknak nem érződött, csak nekem. De hálás vagyok érte, mert együtt járt a nulla fájdalommal, tehát engem jótékonyan megvédett a nagy szenvedésektől, most már csak arra emlékszem, hogy voltam kórházban, voltam itthon, voltak valami sürgősségi esetek, de fájdalomra nem emlékszem egyáltalán. Ez csodálatos, az agyam egy zseni!
A mai napon egyébként az tűnt el, hogy eddig mindig panaszkodtam, hogy iszonyú hideg van a lakásban, 40 fokra tekertem a fűtést, a családtagok meg szenvedtek rendesen :D. De nem szóltak. Ma már nem remegek dunyhák és takarók alatt, hanem normális-szerű a hőháztartásom, ami egy csoda 7 hónap után...
Kicsit ma fájt a fejem, de épphogy pitty-pötty, nem igazán foglalkoztam vele. Ez volt az első fejfájásom, amire emlékszem a betegségem alatt. Tudom, volt még, de az már a múlté, az agyam nem engedi, hogy emlékezzek rá.
2022.12.20
Iszonyúan fázom, remegek egész nap. Pedig hideg a fejem, tehát lázam nincs.
Hányingerem van, az evés egy kínszenvedés. Ez vajon a biológiai miatt van, vagy az agyam? Nem tudom. Még gyenge vírusra is gondolok. Amit eddig szerettem, annak az íze borzalmasnak érződik. Fura tünetek ezek.
2022.12.19. és a többi...
Mivel nem tudom pontosan, hogy mikor mi történt, visszamenőleg ömlesztve írom nektek a történéseket.
Még mindig nem érzem a szagokat rendesen, az egész betegség alatt semmit sem éreztem. Most megjött. Fura, minden más illatú, mint gondoltam. Ilyen volt vajon régen? Nem tudom, de ebből akkor most kigyógyultam? Nem tudja senki, nem találok a világon egy áldott lelket sem, akinek ilyen agydaganata lett volna... Az orvosom is izgatottan figyeli, hogy mi történik.
Próbálom tartani a Greger-féle diétát, de a hányinger miatt nehéz. Vagy inkább lehetetlen. Azt hittem jól lefogytam az alig evés miatt, erre kiderült, hogy dehogy, tartom a súlyom... Hmmmm...
A sebeim kezdenek begyógyulni, amik még szeptemberben keletkeztek, eddig a gyógyszerek nem engedték, hogy bármi gyógyuljon a testemben. Még jó, hogy már egyet sem szedek.
A doktornő szerint sehová nem mehetek egyedül. Ha tudná, hogy mindig egyedül vagyok, és amióta kész a konyhám, minden nap sütök-főzök, ha éppen erőm engedi. Kiakadt, hogy nincs, aki elkísérjen a családból és miért nem betegszállítóval megyek... Hát, ismét mondom, ha tudná, hogy boltba is megyek, ide-oda is, jó, kísérővel, de szerinte sehová nem mehetnék.
Az erős hangok csillapodtak. Már nem szólok percenként a férjemre, vagy a gyerekeimre, hogy miért ordítanak folyton :) ... Ők meg néztek persze furán.. Ez is egy agyi furaság volt.
Elrontottam a mosógépet. Egyrészt egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy hogy kell használni (memóriavesztésem elég durva, bár váltakozik naponta, de most már rendben egyébként), másrészt a másik énemmel jól megrántottam mindig a nyitót, hááát, erre emlékezett az agyam, így letörött. Vagy két hétig jött az alkatrész, az alatt annyi ruha felhalmozódott egy 4 fős lakásban, hogy nem tudtunk bemenni a fürdőszobába... :D Vicces volt.
Jesszus, mi mindent kellett átélni a családomnak, miközben én az agyammal csak wellnesseltem. Sajnálom nagyon őket, most, ha tehetem és bírom, minden kívánságukat próbálom teljesíteni. Ez alól kivétel a szoba rendberakása, mert az rettenetes, ahogy a nagyobbik lányomé kinéz... Sajnos nincs segítségem, meg kell oldanom magamnak valahogy.
Azért nem tudok még 100%-osan takarítani, kell a segítség.
Lássuk mi múlt még el... Sajnos a fülzúgás még nem, pedig az jól jönne. Szerintem a fülemmel van itt baj, nem az agyammal ebben az esetben. Megyek januárban fül-orr-gégére úgyis, meglátjuk.
Olyan sokan mondjátok, hogy az én erőm, meg kitartásom, meg hitem segített.
Na, most nézzük meg, amióta kitisztult az agyam teljesen, nem vagyok pozitív egyáltalán, mégis úgy tűnik, hogy gyógyulok tovább. Nem hiszek benne, hogy ettől függne bármi, azaz egy dologban hiszek, de azt ti nem szeretitek ha emlegetem, ezért nem teszem. Max privátban, ha valakit érdekel.
Most már nagyon unatkozom itthon. Próbálok meghívni magamhoz ismerősöket, de nem jönnek, mert vagy betegek, vagy dolgoznak, vagy nem érnek rá... Egyértelmű, hülye vagyok, de olyan jó lenne egy beszélgetés... Háát, sajnos le kell kötnöm magam. Ami mondjuk megy, mert takarítok, pakolok, tele vagyunk még dobozokkal a költözés miatt. De az mégsem olyan. Na, ne legyek túl akaratos, igaz? Elég, hogy meggyógyultam egy gyógyíthatatlan betegségből.
Mondjátok el a véleményeteket erről az egészről!
