Szóval folytatom a visszatekintést, hogy meglegyen a teljes kép, hogy is kerültem ide.
Eljött a hétfő, kínkeservesen vánszorogva. Hogy megtudjam a híreket.
A közlés nem volt brutális, de nem volt túlságosan emberséges sem.
Tehát a valóság az, hogy a pajzsmirigyem rendben van, de ... a nyirokcsomó rosszindulatú. Nem tudtam igazán ott, akkor, hogy ez most jó-e nekem vagy sem, ezért nem zuhantam meg azonnal. Meglódult a fantáziám egy nyirokmirigyrákkal és számba vettem a lehetőségeimet.
Az orvos nem volt közlékeny, az ambuláns lapot töltögette bőszen és néha kérdezett. Csendben figyeltem, nem zavartam meg, mit is kérdezhettem volna, ő maga is kérdéseket írt, kérdőjellel.
Két CT kérést nyomtatott, amikre azonnal időpontot is kért. Az időpontok elborzasztottak: 11 nap múlva volt az első és 14 nap múlva a második. De azért tudtam belül, hogy ezek igenis nagyon jó dátumok a TB-hez képest. Csak nem értettem, hogy bírhatnám ki ezzel a lég- és nyelőcsövemet nyomó daganattal a nyakamon addig, hiszen néha már most is nehezebben veszem a levegőt...
Azután, mint valami villanás úszott be a szemem elé egy gondolat: a mellcsomóm... Ami október óta van a balban... Igaz, hogy kezelnek vele (Augmentin és Voltaren kenőcs a fekete dokitól - Atomkától), fájdalmas és elmozdítható, valamint ciklusonként változik, de mégiscsak ott van... Meg is említettem izibe. Az orvos szinte egyből pattant fel a székből és kérdezte, hogy mióta van, hol van, megnézheti-e, mikor voltam mammográfián. Még soha... Hiszen még csak 41-et töltöttem épphogy és augusztus közepén történt alapos ultrahangos vizsgálatom egy nívós magánkórházban. Ott, akkor semmit sem találtak, még egy árva kis csomócskát sem.
Az ember úgy hallja és olvassa mindenhol (kivétel nélkül), hogy a mellrák nem fáj. A rákos daganatok nem fájnak. A nyakamon lévő nem is (most már igen!), de az a mellcsomó az nagyon tudott fájni. Nyilallt, égett, külön életet élt. Érezte a peteérést és a mensest is, mindent. Nem nőtt különösebben, mert egyszer csak ott volt, egyből kb. 2 centis valójában. Jól tapinthatóan, minden irányba mozgathatóan. És nekem mindig voltak. Sok. Miért gyanakodtam volna rá? Pont rá, aki fájt, még ha hozzá sem értem.
EZ EGY VÉGTELENÜL FONTOS ÜZENET A NŐKNEK! Azt szeretném, hogy minél többekhez eljusson és elolvassák a történetemet! Mert ez a leglényegesebb üzenete a blogomnak. Ha célba talál, elértem, ami a küldetésem. Hogy minden kis csomóra figyeljetek! És aznap menjetek vele orvoshoz.
MERT NEM IGAZ, HOGY ÉVEK HOSSZÚ SORA ALATT ALAKUL KI! AZ ENYÉM NEM. AZ ENYÉM EGY HÓNAP ALATT TETTE.
De folytatom.
Szóval két perc múlva már a mammográfián és ultrahangon ültem, ahol nagyon alaposan megvizsgáltak és a gyanú felmerült, hogy ő a 'dagim'. A primer. Akitől minden származik, amiben most vagyok benne maximálisan.
Sajnos csak egy hét múlvára kaptam időpontot biopsziára és az már egy másik bejegyzés témája, de itt már eldőlt a történet valamennyire...
Köszi ma is, ha elolvastad. Úgy érzem ez a bejegyzésem lesz a legfontosabb az összes között.
