Egy ilyen éjjel után megjelenni az endokrinológiai osztályon reggel 7:30-kor, na mondjuk az sem semmi. Táska bepakolva, lélek összeroppanva. Így libegtünk be.
Minekutána az ágyon és körülötte való elhelyezkedésem után mégsem kellett befeküdnöm, mert a főorvos inkább biopsziákra vitt (a nyakamon lévő dudorból - amiről kiderült, hogy nyirokmirigy konglomerátum és a pajzsmirigyből is). Hogy miért féltem 10 évig ettől? Nem értem. Nem éreztem semmit, tehát simán lehetett volna a kis 10mm-es göbömből vetetnem mintát már régen... Sőt, kimondottan élveztem, hogy kb. 8 orvos sürgött-forgott körülöttem és együtt konzultálták az állapotomat. A nővérke kedves volt, a citológiás főorvos pedig egy angyal :) Éreztem, hogy jó kezekben vagyok. És amikor meghallottam, hogy az eredmény másnapra meglesz, már tudtam, hogy vezetnek felülről, nem vagyok egyedül hagyva. Ez azért TB szinten igencsak ritka, sőt mondhatni lehetetlen Magyarországon, ezt bizonyára ti is tudjátok.
Még volt vérvétel a további pajzsmirigy értékekre (aTPO, T3, T4, TRAK), ambuláns lap átvétel és mehettünk is haza, azon meghagyással, hogy hétfőn várnak reggel az eredményért. A vizeletemet elvitték, de kérőlap nélkül a mintát kidobták :( pfff
No, hát megint jött egy parázós hétvége, de még volt remény a negatív eredményre, amit mantráztam is erősen. Akkor már ittam a bizonyos gyógyteakeverékemet, amit Maria Treben patikájából állítottam össze és borogattam a daganatot a nyakamon svédcseppel. Elindult a nagy dózisú C és D vitamin. A multivitamint csak úgy brahiból szedtem :D.
