Itt vagyok.
Sokáig nem voltam. Mindenki tudja a verziót, miről beszélgettünk egymással. De azért árnyalnám a képet, ami miatt most sokkos állapotban vagyok. Vagyis inkább tegnap voltam.
Voltak olyan pillanataim, amikor teljesen mást érzékeltem, mint ami történt. Más ember voltam, mást láttam a szemem előtt, ezért mindenféle dolgot kiküldözgettem (volna), de visszanézve csak bizonyos platformokon sikerült, azért elég sok furcsaságot megosztottam... Ez kegyetlen érzés, senki nem tudja elképzelni, csak aki átélte. Egy ideig stimmelt a történet a férjemmel, de aztán mást mesélt, mint amiket én 'csináltam' vagy mondtam. És most nem igazán tudom, hogy mit tegyek.... Tegnapi napom a felismeréssel telt, így most próbálok rendbejönni.
Egyébként a helyzet éppen az, hogy jól vagyok a szokásos 3 heti kezelésem után (Kadcyla). Amint lefolyt, kitisztultam agyilag és azóta javulok, tehát múlt csütörtök óta. Már tegnap sem voltak ilyen 'más személyiségeim', ma pedig egyáltalán semmi. Meggyógyultam. Egy olyan betegségből, ahol az átlagos túlélés 3 hónap.
Azt hiszem ismét rosszul reagáltam a gyógyszerekre, amiket kaptam és azok is okoztak hallucinációkat, képzelgéseket. Így képzeljétek el: Minden hang 100x erősebb volt, mint egy átlagembernek, tehát állandóan azt hallottam, hogy az emberek ordítanak és csapkodnak, nem értettem, ezért én is ordítottam (a valóságban meg valami mást csináltam).
Minden infúzió, minden gyógyszer kiváltott nálam valamit. Szépen le is álltunk először a szteroid(ok)kal. Aztán a többivel, az utolsót én dobtam ki, és íme, igazam volt, azonnal jobban lettem. Nem kínoznak többé kényszerképzetek. De mindenből olyan mellékhatást produkáltam, hogy a doktornő mondta ilyen nincs, vagy olyan ritka, hogy nem létezik.
Újra hoztam a formámat, ahogy régen, egyetlen gyógyszerre sem úgy reagálok, ahogy azt megírták vagy tanítják. Ufo :)
Úgyhogy most jól is vagyok, de egyben rosszul is. Nem értek semmit, hogy itthon minden nap fullosan kitakarítottam a lakást, mégis olyan kosz volt, amikor végre már láttam a valóságot, hogy ma egész nap tisztítás folyt.
Vicces dolgok: fájdalmat nem éreztem egyáltalán, így történhetett, hogy a gyógypedikűrös által megfigyelt módszerrel megműtöttem a gennyes lábujjamat körömszettemmel. Azóta is jó! :) Ha a tükörbe néztem, csak a szokásos nőt láttam, de 'álmomban' olyan erős voltam, hogy mindent meg tudtam csinálni. Mindenre tudtam a választ a világon (hmmmmmmmmmm, egyébként tényleg, nem tudom hogyan), sok nyelven tudtam beszélni, húz az ablak, azt éreztem, váltig állították mások, hogy nem. Nem éreztem szagokat sajnos.
Ezért ha ránéztem valamire, szépnek láttam és szagtalannak, ezért minden rothadót, büdöset megettem :) És mégsem volt bajom, hogyan? A ruhákat beraktam a szekrénybe, hogy semmi szaguk nincs, a család pedig hordta vissza a fürdőbe. Mint egy súlyemelő, mindent megcsináltam, felemeltem.
Elmentünk karácsonyi fotózásra is, hát én egy szál harisnyában :))) Nem láttam, azt mondtam sűrű fekete, de váltig állították, hogy átlátszik :) Hát, meglátjuk milyen lesz :)
A valóság ennél sokkal 'véresebb volt'. Sajnos csúnyán beszéltem a családdal, agresszív és gonosz voltam, egy másik személyiségem volt. :( Tegnap ismét egy másik személyiségem volt, más, mint ma... A mai jó szerintem. Maradhatna ilyen, ne változgasson naponta már! :-D
Volt egy csúnya része is: Öngyilkos is akartam lenni, mert már nem bírtam a fejfeszítést... Azt is hittem napokig a kórházban, hogy én meghaltam, mert mentem a folyosón, ütöttem a fejem, a testem a falba és senki rám se nézett. A valóságban nem ez volt gondolom... Ápolhattak, lemosdattak, stb. Nem tudom, kiesett minden...
Ezek a más látások főleg otthon történtek, szóval ezért nem tapasztaltátok.
