Itt vagyok. De csak rövid időre, mert már megint este 22:06 lett mire ide jutottam. Most elkezdem a visszafelé lépkedést is, tehát amit nem írtam le, most visszamenőleg megcsinálom.
Íme az első napja az én mostani sztorimnak:
- 01.03.
Rosszindulatú pajzsmirigy daganat…
Ez állt a papíron.
Ez egy olyan érzést vált ki az emberből, mint amikor fejbevágnak es megszédülsz, egyből kívülről kezded látni a világot, es önmagadat. A testem nem volt többé az enyém. Egy élősködő szívja a vérem es irányítja a szervezetemet. Ez tört elő belőlem. Nehezen fogta fel az agyam a sürgősségi folyosóján halkan beszélő fiatal doktornő szavait. Tehát itt a vége. Ennyit kaptam az élettől. 41 ev. Amiből az utolsó 10 egészen jó volt! Lelki szemeim előtt lejátszódott, ahogy magatehetetlenül fekszem a korház elfekvő részlegén es a gyerekeim, férjem sírva jönnek hozzám, aztán pedig a nagy sötétség…
Az az éjszaka gyilkos volt. Még sosem volt rákos éjszakám eddig...
